1) Az el­kö­ve­tő: fe­le­lős­ségre von­ha­tó sze­mély hiányában ér­tel­met­len az el­já­rás le­foly­ta­tá­sa, hiszen a szank­ci­o­ná­lás az adott ter­mé­sze­tes sze­mély­hez kö­tött.
2) Az: a múló idő megszünteti a bün­tet­he­tő­sé­get. Ha va­la­kit megha­tá­ro­zott időn belül nem vonnak fe­le­lős­ségre, ké­sőbb már nem indokolt, nem cél­sze­rű, gyak­ran nem is le­het­sé­ges. Méltánytalan lenne az el­kö­ve­tőt élete vé­gé­ig fe­szült­ség­ben tar­ta­ni. A bi­zo­nyí­té­kok be­szer­zé­se is meg­ne­he­zül és az idő mú­lá­sá­val csök­ken a cse­lek­mény tár­sa­da­lomra ve­szé­lyes­sé­ge is.
3) A: az ál­lam e­gész­ben vagy rész­ben lemond bün­te­tő­jogi i­gé­nyé­ről.
4) A: nem bün­tet­he­tő, aki a sze­mély elleni, köz­le­ke­dé­si vagy vagyon elleni, évi szabadságvesztésnél nem sú­lyo­sab­ban bün­te­ten­dő bűn­cse­lek­ménnyel, to­váb­bá a szel­le­mi tulajdon elleni vét­ség­gel o­ko­zott és a vád­e­me­lé­sig be­is­mert kárt a sér­tett­nek – az ál­ta­la elfogadott módon és mér­ték­ben – köz­ve­tí­tő­i el­já­rás (me­di­á­ci­ó) keretében meg­té­rí­tet­te, vagy a bűn­cse­lek­mény káros kö­vet­kez­mé­nyeit egyéb módon jó­vá­tet­te.
5) A tör­vényben megha­tá­ro­zott egyéb ok.